Farsang ünnepe vízkereszttel kezdődik és hamvazószerdával ér véget. A kezdő dátum mindig január 6-ára, vízkeresztre esik (a víz megszentelésének, azaz megkeresztelésének szertartásából ered a magyar vízkereszt elnevezés is, amely nap onnan is ismerős lehet, hogy ezen a napon szedjük le a karácsonyfát). Ekkor a pap megszenteli a tömjént és a vizet, amit ezt követően a kereszteléshez is használnak.

A népi szokások szerint ekkor kezdetét veszi a felszabadult mulatozás, amelynek lényege a szabályok felrúgása és kigúnyolása. A farsangi álarc viselésének leple alatt mindenki névtelen és arctalan maradhat, így „következmények nélkül” hághatja át a szabályokat. Valójában a szabad bolondozás és szókimondó pajzánkodás időszaka. A népi kultúrában legalább ez alatt a rövid farsangi, különösen a farsang farki időszak alatt szabadott a másik nem ruhájába öltözni (bebújni játékból a másik bőrébe), alsó szoknyát mutatni, vadul bolondozni. 

Fényünnep és tavasz várás

Február 1-jén és 2-án ünneplik a fény visszatérését nem csak a keresztény egyházban, de a világ különböző hagyományaiban egyaránt. Ez az időszak a tavasz kezdetét szimbolizálja, amikor megkezdődik a külső-belső nagytakarítás. Egyes hagyományokban ilyenkor gyertyát és füstölésre alkalmas növényeket gyújtottak, hogy azzal tisztítsák ki a megfáradt, elhasznált energiákat.

A keresztény egyházban ez Gyertyaszentelő Boldogasszony ünnepe. Ekkor Jézus jeruzsálemi templomban való bemutatását ünneplik. Az ott jelen levő idős Simeon ekkor a nemzetek megvilágosítására szolgáló világosságnak nevezte őt. Innen ered a világosságot szimbolizáló szentelt gyertya hagyománya, mely Jézus egyik legrégebbi jelképe. Népi szokás szerint a szentelt gyertyát az újszülöttek mellé helyezték, hogy a keresztelés napjáig megvédje őket a rontó szellemektől.

A keltáknál ezt az ünnepet imbolcnak hívták, amelyről az ír kultúrában meghonosodott hagyományokból is tudhatunk. Az imbolc a tél végét és a tavasz közeledtét jelenti, hiszen pont az évkör közepén helyezkedik el, így „félidőben” van a kelta újévet ünneplő samhain és a nyár kezdetét jelző beltane között. A növekvő fény a rituális megtisztulás ideje és a szűz istennő, Brigid ünnepe volt.

Az indiai hagyományban és a buddhizmusban szintén ünnep ez az időszak, ami jól mutatja az emberiség kollektív örömének kifejeződését a fény visszatérése láttán. Ebben az időszakban érdemes mindannyiunknak befelé is fordulni és megvizsgálni, hogy életünk mely területe kíván változást, és hol van szükség több cselekvésre. 

Nekem is sokszor nehezen esik ez az év eleji szembesülés, mert mindig találok olyan cselekedetet, aminek a felfényesítésére már itt az idő, de nagyon jó alkalom ez a változások elindítására és mindannyiunk életében van olyan terület, ami frissítésre áhítozik.

A farsang farka

A farsangi időszak tehát a bolondos dolgok kiélésének lehetősége, miközben ezzel párhuzamosan elkezdődik egy külső-belső felkészülés a tavaszra, a fény fogadására. 

Boldog, izgalomteli idő volt ez a hagyományainkban, egymást érték a fonók és a társas házimunka lehetőségét is megtalálták, valamint a táncokét is, ahol az ifjak iparkodtak párt választani, a párok egybekelésének szerencsés és áldásos idejének minősült. Az egymás felé fordulásnak tudtak ekkor felszabadultan figyelmet szentelni.

Az igazi tomboló időszak az ünnep végét jelző három záró nap, amit a farsang farkának hívnak. Ez a hamvazószerda előtti farsangvasárnapot, farsanghétfőt és a hagyomány szerinti utolsó napot, húshagyó keddet jelenti. Régen azt mondták: „Felkötjük a farsang farkát”, amikor ilyentájt meglátogatták a rokonokat, barátokat, maszkabált szerveztek és mindenféle lehetőséget megtaláltak a kapcsolódásra. 

Jellegzetes farsangvégi szokás volt például Sóvidéken, de egész Erdély szerte, hogy a farsangot bábu formájában eltemették, vagy elégették. Végig hordozták a falun és a temetési paródia egyben nagy kibeszélő mulatság is volt. Megállhattak vele házak előtt, ahol farsangban férjhez nem ment eladó lány volt, hacsak a szülők ezt pálinkával ki nem védték (előzetesen megkínálták a siratókat), de nem kímélte a közösség és kiprédikálta azt az embert is, aki nem volt béketűrő, sokat perlekedett szomszédaival, rokonaival. A siratáskor egy–egy jó komédiás ember szavain aztán évekig lehetett nevetgélni. A közösség ereje még a bolondos időszakban is nagyon ébresztő és felszabadító tudott lenni. Ez a mai tudatmanipulációs világban ma már igazán hiányzik. Így nem marad más, mint megélhetjük a kisebb, belterjesebb farsangjainkat.

Hamvazószerda mindig változó dátumra esik, idén február 17-re, mely a húsvétot megelőző 40. nap. Ekkor kezdődik a negyven napos nagyböjt időszaka, mely nagyszombattal (idén április 3.) ér véget.

Ha te is érzed a hívást egy tisztítókúrára vagy böjti időszakra, akkor érdemes belevágnod, akár már hamvazószerdán vagy, ha még utoljára ennél egy „jót”, torkos csütörtök után. Nagy felszabadító erővel bír, még nem volt böjt, aminek befejeztével ne éreztem volna magam sokkal jobban, mint előtte.