Sokféleképpen próbálunk tudatosságot csempészni az életünkbe, néha jól megizzasztva magunkat érte. Dolgozunk, sportolunk, hajnalban kelünk vagy éjszakába nyúlóan meditálunk, csakhogy jusson egy kis tudatosság is a mókuskerék mellé.

Mindannyian ismerjük azt a nagyanyáink által még szívből szeretett bölcs diófát, aki, mint sokat látott öreg tiszteletet ébresztve, terebélyesen állt minden falusi porta udvarán. Nem tudtál úgy elmenni mellette, hogy észre ne vedd. Tövében étkezett a család, miközben kicsik és nagyok egyaránt tudták, hogy a diófa alatt elköltött közös idő ünnep mindenki számára.

Az immunrendszer hűséges barátja

A diófa a család testi-lelki védelmezője a mai napig, még ha egy kicsit meg is feledkeztünk róla és hagytuk kikopni őket az udvarokról. A tavasszal vagy nyár elején frissen leszedett és kiszárított diófalevelek egész évre elegendő „orvossággal” látnak el minket, lelkünket pedig a belső csend világába vezetik el.

A diófalevél tea valóságos bombaként robban be az immunrendszerbe, a legjobb értelemben véve. Beindítja a méregtelenítő és öngyógyító folyamatokat, letisztítja a vérerek falára rakódott plakkokat, csökkenti a gyulladásokat, jó hatással van az emésztőrendszerre és az izomzatra, kihajtja a férgeket a szervezetből, a cukorbetegséggel is hatásosan felveszi a versenyt, a népi gyógyászatban pedig antibiotikus hatása régóta ismert. Egy csodaszer? Én annak tartom, és mindig van belőle itthon arra az esetre, ha be kell vetni a nagyágyút.

Mire hív a természet intelligenciája?

Amikor beköszönt a tél és lelassul körülöttem az élet, mindig szívesen ülök le egy bögre diófalevél teával a reggeli rohanás előtt. Ez a növény valahogy meghív az elcsendesedésre és minden porcikámban érzem, hogy ez egy olyan pillanat, amit teljes szívből magamnak ajándékozok. Ahogy belekortyolok a teába, megérkezik bennem a csend, kitisztul a fejem, és érzem, ahogy finoman kitágul a tudatom.

A diófa megnyitja előttünk a tudatosság kapuit. Nekünk csak annyit kell tennünk, hogy rendszeresen fogyasztjuk a leveléből készült teát. Milyen apróság, mégis milyen nehéz a rohanó életmódunk közepette ezt az apró magunkra figyelést rendszeresítenünk az életünkben!

Pedig természet intelligenciája, kiváltképp így ősszel magára vonja a figyelmünket és mutatja, mit kell tennünk egészségünk érdekében.  Megérett a dió, azért terem, hogy elfogyasszuk. Ajánlkozik a diófalevéllel együtt, s kettejük szövetsége remek téli tisztítókúra is lehet számunkra advent idején.

Hogyan élj a dió erejével?

A diófalevél teát kúraszerűen 3-6 hétig javasolt fogyasztani egyhuzamban. A legjobb éhgyomorra meginni, reggel egy bögrével és este eggyel. Forrázz le 1  halmozott evőkanál szárított teafüvet 2,5 dl vízzel, borítsd le negyed órára és utána fogyaszthatod.

Maga a termés csodálatos példája a természet kommunikációs képességének, ahogy megmutatja nekünk, mire is való a dió. A kemény dióhéj koponyaként öleli körbe a puha dióbelet, ami az agy kicsinyített mása. Rendszeres fogyasztása rendkívül jó hatással van az agyműködésre és a koncentrációs képességre.

A dió fogyasztásával nem kell túlzásba esni, ha a tisztítókúrádba illesztve akarod használni. Napi 1-2 szem megteszi munkáját az agyműködés serkentésére. Ha nem szeretnéd, hogy zsírosodjon tőle a bőröd, akkor piríts meg egy pár napra való diót a sütőben 4-5 perc alatt, arra ügyelve, hogy egy kicsit se feketedjen meg.

Ha most tél elején te is a természet lábnyomába lépsz és együtt alkalmazod a diófalevél, valamint a dióbél fogyasztását, akkor biztos lehetsz benne, hogy ez az öreg, bölcs növény bevezet téged a belső világodba és felkészít a tél befelé figyelős, tiszta, csendes időszakába.