A téli napforduló ősidők óta fontos ünnepe az emberiségnek. A nyári napfordulóval együtt egységes keretet adott őseink időszámításának. Az északi féltekén december 21-22-re esik a téli napforduló, a délin pedig pont ellenkezőleg, június 21-22-ére. Amíg a nyári napfordulón, Szent Iván-éjszakáján azért gyújtottak tüzet, hogy elűzzék a közeledő sötétséget, addig a téli napforduló alkalmával a fény születését, az élet megújulásába vetett hitet ünnepelték.

A téli napforduló idején a leghosszabb az éjszaka és a legrövidebb a nappal. Ezt követően a Nap egyre több időt tölt az égen és szépen lassan lerövidülnek az éjszakák. Őseink ekkor számot vetettek belső világukkal, megküzdöttek a sötétséggel és a nappalok újjászületésével párhuzamosan a lelkükben diadalmaskodó fényt is ünnepelték.

Azt vallották, hogy amikor a legerősebb a sötétség, akkor jön el a fény születésének ideje. A régi magyarok ekkor kerecsen sólymot röptettek, hogy az emberek lelke (mely hitük szerint közel volt a sólyoméhoz), a madár közvetítésével közelebb kerüljön az újjászülető fényhez. A kerecsen ünnep, vagyis a téli napforduló volt őseink szokása szerint az újév kezdete, majd a kereszténység térhódításával ez az időszak a karácsony (=kerecsen) ünnepévé alakult át.

Az ókori Rómában eredetileg március 1-jén kezdődött az új év, amit Julius Ceasar naptárreformja írt felül i.e. 153-ban, amikor január 1-je lett az év első napja. Ezt Janus, az istenek apjának tiszteletére nagy ünnepségekkel, ajándékozással és lakomával ünnepelték meg. Úgy vélték, hogy Janusnak két arca van, egyik az óévbe, másik az új évbe néz és az otthon, család, valamint a barátság értékeit tisztelték benne. A keresztény egyházban a középkorban december 25-ét tekintették az év első napjának. A Gergely-féle naptárral, 1582-től vált általánossá a január 1-jei évkezdet, végül XI. Ince pápa tette meg ezt a napot a polgári év kezdetének 1691-ben.

Eleink újévi hiedelmei

Elterjedt hiedelem volt felmenőinknél, hogy újév napján semmit sem szabad kiadni a házból, mert akkor egész évben kifelé áramlik a jószág és a vagyon. A bukovinai és moldvai magyarok még a szemetet se dobták ki ezen a napon, mert féltek, hogy azzal együtt a szerencséjük is elszáll. Eleinknél általában munkatilalom volt az év első napján, ami a házimunkára is vonatkozott. Mosni például karácsony első napjától egészen január 2-ig tilos volt.

A régi magyar, sok helyen még ma is élő hagyományok szerint ugyanígy oda kellett figyelni arra, hogy mit esznek újév napján. Eszerint csirkét és pulykát nem volt szabad fogyasztani, mert mindkét szárnyas azzal tölti ideje nagy részét, hogy szétkapirgálja az udvart, ennélfogva a szerencsét is elkaparja. Ráadásul a pulyka haragot is terjeszt, ami egész évre ráülhet a családra.

A hal szintén tiltólistás az új év első napjára, mert elúszhat a szerencsénk, vagy a hal nyálkás teste miatt kicsúszhat a kezünkből. Szilveszterkor viszont kifejezetten ajánlott ezekből fogyasztani a néphagyomány szerint, a baromfi ugyanis elszáll, a hal elúszik, a nyúl pedig elfut és magával viszi az óév összes búját-baját.

Ha nem is fogadjuk meg elődeink érdekes tanácsait az új évre, mindenkinek áldásos, sikerekben és egészségben gazdag évet kívánok 2021-re!